Hát kedveseim, itt a második......
Az internet maga a csoda. Sok éve már, hogy napi szinten használgatom, mindig keresem a neten azokat az újdonságokat, amelyek egyszerűvé tették az addig bonyolult dolgokat.
Örök becsű idézet (fogadjunk, hogy lusták írták): "A rend a gyengék sajátossága, a zseni átlátja a káoszt"
Hát ennek a káosznak az átlátását kezdem én megérezni az Internet verziószámokkal jelzett változásaiban.
Mi ez a változás? Mit élünk meg, mit értünk meg mi laikusok (és lusták) azokban a szépen csengő számokban?
Nézzük például a "webkettő" jelzővel leggyakrabban illetett közösségi portálokat. Miért jó az nekünk, hogy minden reggel kéjes izgalommal nyitjuk ki levelező rendszerünket és sugárzó boldogságot érezzünk ha "noreply" tárgyú üzenetet kapunk?
Először is (szerintem.....) a legfontosabb élmény, amit a közösségi portálok megadtak nekünk, hogy végre magánszemélyi mivoltunkban, a közösség szereplőjeként az Interneten legyünk. Megadta nekünk, hogy emberi kapcsolatainkban elfoglalt helyünket mi, magunknak felmérhessük, meghatározhassuk. Lehetővé tette, hogy egy új kapcsolatot (pl. azt a szimpi kiscsajt a tegnap esti buliból) azonnal megerősítsünk, például egy kellemes folytatás reményében.
Egyszer egy új ismerős az életemben azt mondta, ha tudni akarom ki ő, írjam be a nevét a Google-be. Láss csodát, találtam egy csomó infót róla. Azóta rendszeresen "sportolok" ezen. Ha új emberrel veszem fel a kapcsolatot, beírom nemcsak a cége, hanem a saját nevét is a keresőbe.
Persze tudjátok ti kis lusták mit találok, egy nagy halom szemét között némi kis információ töredéket, vagy legtöbb esetben azt se!
Ehhez képest a webkettőbe regisztrált felhasználókat, ha elindulok megkeresni (persze nem Google, mert legtöbbször franc se jön ki), akkor a közösségi oldalon minden fontosabb infót megtalálok róla. (ovodája, iskolája, kutyája, macskája, munkája, hobbija, "satöbbi")
De mi is a gond általában? Az, hogy tök lusták vagyunk mi emberek (én legalábbis nagyon) és egyszerűen elkezdtük utálni, hogy nem tudunk a Googleben megtalálni bármit, amit akarunk.
A WEB 2.0 portálok legnagyobb hátránya ma talán az, hogy az Internet felhasználói számára elképesztően kevés infót adnak, míg nem jutsz be a egy ilyen portálon belülre. De ha már ott vagy, és mégsem találod, elkezdhetsz "filózni" azon: most melyikben próbáld tovább keresni, ami neked fontos?
Az Internet (lusta szemmel) legnagyobb átka, a "bábeli zűrzavar", ahogy öcsém fogalmazta: "szegény google a szemétben turkál".
Ha azt nézzük, hogy mégis mennyire hatékonyan hoz találatokat a Google kulcsszavakra, akkor azt találjuk, hogy nagyon kevés olyan kulcsszó van (én pl nem tudok) ami értelmes szó, mégsincs rá találat. A Google hihetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy minél hatékonyabbá tegye a szemétben turkálásunkat.
Hogy ez mennyire így van, mondok egy másik példát keresésre. Ha valaki közületek használt már CD jogtárt, az tudhatja, hogy közepes szintű jogászi vénával kell rendelkezni ahhoz, hogy a jogtárban a téged érdeklő cuccot kikeresd.
Az adott szőösszetételre keresés, a teljesen szemantikus jogszabály gyűjteményben annyi szemetet hoz fel, hogy órákig tart a sok "ezt a jogszabályt módosította", vagy "ez és ez a számú közlönyben megjelent" szemét közül megtalálni a pl. a közoktatási törvény felelősségi kérdésekre vonatkozó fejezetét. Próbáld ki a jogtárban, aztán a google-ben, írd be, hogy közoktatási törvény, aztán döbbenj le! Az elavult jogtárban megőrülsz, mire találatra jutsz, a google a második linkre hozza! Pedig mint mondta öcsém, "szegény a szemétben turkál".
És itt van az én kis lusta agyamnak nehezen felfogható következő szám, a WEB 3.0, vagy ahogyan egyre többen hívják, a szemantikus web.
Olvastam egy csomó cikket, blogot róla, kedvenc cikkem, melyet bevezetésnek nagyon ajánlok a következő: http://www.sg.hu/cikkek/51225 .
Ha már Sztrogof Mihály WEB 3.0 utitervét elolvastátok, akkor érdemes megnéznünk ezt lusta szemmel is.
Vajon mikor dőlhetek én hátra a karosszékemben és diktálhatom le a paramétereimet a számítógépnek, hogy számomra is releváns választ találjon?
Ahogy ma azt látjuk, hogy komoly szemantikus adatbázisok (törvénytár) semmit sem találnak az általunk jónak ítélt szóösszetételre, ahogy azt látjuk, hogy a Google mégis megtalálja a leg relevánsabb választ, el kell gondolkodnunk, hogy mi lehet ennek az oka?
Az ok (szerintem......) végtelenül egyszerű.
Munkám során két elektronikus rendszert használok. Az egyik egy levelezés loggolós, iktatós, szkennelős "postakönyv", a másik egy backoffice adatbázis.
Az iktatósat én értem, az adatbázist meg a számítógépek. Nekem a számítógép által értett cuccos alig ad infót, viszont kiválóan tud számlázni, míg a másikban némi szemantikus keresgélés után megtalálom azt a papírt, amiben benne van az infó, de amivel a számítógép semmit nem tud kezdeni!
Ahhoz, hogy Mihályunk példáját követve eljutahssak egy a cikkben írt válaszig, ahhoz bizony ezt az áldatlan állapotot - jelesül, hogy nem elég a bábeli zűrzavarból adódó emberi meg nem értés, még hozzácsaptunk a nagy eszünkkel egy újabb nyelvi zűrt, melyet csak egy "kiváltságos" emberfajta, az informatikusok értenek, - illő lenne felszámolnunk.
El kellene jutnuk azokhoz a technikákhoz, amelyek felépítésükből adódóan az ember és a gép számára egyformán érthetőek.
Miért? Mert ahhoz, hogy mi emberek megtanítsuk a gépeinket megérteni minket, ahhoz nekünk kell először megérteni gépeinket, nekünk kell olyan közös nyelven kommunikálnunk, ami először felőlünk gépeink felé, majd az idő haladtával gépeinktől felénk biztosítja a szemantikus megértés lehetőségét.
Ezt az utat járva juthatunk el apró lépésekkel oda, hogy az általunk definiált összefüggések később a számítógépek releváns válaszaihoz juttassanak bennünket, hogy az emberi létezés, emberi nyelven leírható tulajdonságait, összefüggő rendben tudjuk kezelni, értelmezni.
Ez az út vezethet el Mihályunk WEB 3.0-ás válaszához.
Huh, ez mélyenszántó lett asszem, de nem baj, ilyen is kell, mégha lusták is vagyunk.
Üdv rád és házad népére!
Imi
